"Gyümölcsérõl ismeritek meg a fát"

Beck Mihály jegyzete Egely György cikkéhez

Megint, mint már annyiszor, a hamis próféták korát éljük. A közelgõ ezredvég önmagában is fenyegetõnek tûnik, az emberiségre leselkedõ megannyi veszély, a háborúk, a környezet pusztulásának látható jelei, régi és új rémisztõ betegségek pedig igazán alapos okot adnak arra, hogy féljünk a jövõtõl. A bizonytalanságérzet emberemlékezet óta nem volt olyan mértékû, mint napjainkban. Az annyira vágyott társadalmi és politikai változások a legtöbb ember számára csalódást hoztak: a fegyverkezési verseny megszûnte nem az emberek életszínvonalának emelkedésére, hanem süllyedésére vezetett. Az emberek, noha egy percig sem tudják nélkülözni a tudományos haladás gyümölcseit, a technikát, és így közvetve vagy közvetlenül a tudományt is okolják a bajokért. Ennek a helyzetnek az egyik oka az, hogy a mai természettudomány teljesen rejtélyes a nem szakemberek számára, sõt a specializálódás oda vezetett, hogy igazán csak a kifejezetten az adott területen járatosak képesek eligazodni a mindennapok során alkalmazott eszközök és anyagok világában. Ez a helyzet gyökeresen különbözik a század elsõ évtizedeitõl, hiszen akkortájt egy mûvelt (érettségizett) ember számára a mindennapi gyakorlatban alkalmazott technikai eszközök - a telefon, a rádió, az autó, nem is beszélve a gyermetegen egyszerû gõzgéprõl - mûködési elve érthetõ volt. Mivel a tudományos alapelvek is lényegében hozzáférhetetlenek a legtöbb ember számára, sokkal kevésbé tud eligazodni a nap mint nap rázúduló ismeretek világában, nem tudja megkülönböztetni a valósat a hamistól. Pedig bõségesen ki van téve a hamis ismereteknek, erról gondoskodnak az újságok, az elektronikus média, a bárgyú sci-fi filmek, és az olyan prófétai hevületû, de vajmi kevés hiteles információt nyújtó írások, mint Egely György cikke. Egely úgy véli, hogy bár a technológia rendkívüli mértékben fejlõdött az elmúlt évtizedekben, az igazán alapvetõ tudományos felfedezések a századfordulón születtek meg, azóta a kutatók nagy tömegei csak élõsködnek a társadalom nyakán, a "hivatalos" tudománynak pedig az a legfõbb gondja, hogy megakadályozza az új, valóban forradalmi, és a társadelom üdvét szolgáló kutatásokat. Tulajdonképpen kár lenne sok szót vesztegetni ezekre a megállapításokra, annyira képtelenek, és pusztán a szerzõ teljes tájékozatlanságát bizonyítják. A fizikában és a kémiában csak az utóbbi két-három évtizedben szédítõ fejlõdés, jelentõs paradigmatikus változások történtek, melyeknek egy részét máris aprópénzre, azaz fontos gyakorlati alkalmazásokra váltotta a technológia. Persze adós maradt a tudomány energiagondjaink megnyugtató megoldásável, várat magára az AIDS gyógyítása, és bár sokat fejlõdött a rákos megbetegedések gyógyítása, ez a kór még mindig az egyik legfenyegetõbb rém.

A tudományos kutatások eredményeivel állandóan találkozik minden polgár, de ezeket annyira természetesnek tartja, hogy észre sem veszi. Olyan számára, mint a tiszta levegõ, amit csak akkor értékel, ha maga is érzékeli a levegõszennyezést. Furcsamód azonban ilyenkor mindig a tudományt okolja a bajért, pedig csak a tudomány eredményei képesek hozzásegíteni valamennyiünket ahhoz, hogy felismerjük a bajok gyökerét, és hatásosan tudjuk azokat megszüntetni.

Egely cikkében rengeteg nagy jelentõségû megállapítás olvasható. A történészek számára is bizonyára elgondolkodtató, hogy tulajdonképpen újra kellene írni a történelemkönyveket, vagy legalábbis újraszámozni a világháborúkat. A biológusok is törhetik a fejüket a teknõsök szaporodásán: eddig úgy gondolták, hogy a nem genetikailag meghatározott, de Egely írásából kiderül, hogy a kis teknõsök nemét a hõmérséklet határozza meg.

Egyszerû megoldások az energia kimeríthetetlen nyerésére

Egely szerint a kimeríthetetlen bõségû, olcsó és tiszta energia csak a "hivatalos" tudomány valamint az olajsejkek és az autógyárak mesterkedései miatt nem vált már évtizedekkel ezelõtt közkinccsé. Teslától sokakon keresztül minden bizonnyal egészen Egely Györgyig számosan megoldották a problémát. Egely kétségkívül nagy bátorságról tesz tanúbizonyságot, amikor magát is a titkok tudójának jelzi, hiszen - szerinte - az ilyeneket általában elteszik láb alól a tudomány tekintélyének és a tõkések profitjának érdekében.

Bár igaza lenne Egelynek abban, hogy egy merõben új és az eddigieknél sokkal elõnyösebb energianyerési lehetõségünk lenne! Sajnos, írása arról gyõz meg, hogy ebbeli hite mendemondákon és a valós tudományos eredmények teljes félreismerésén alapul. Elég, ha csak arra a félreértésre utalok, mely cikkében a vákuumenergia és a szonolumineszcencia közötti kapcsolatra utal. Szerinte "ha például nagy teljesítményû ultrahangforrással gerjesztik a vizet, akkor piciny buborékokból akár 100 milliárdszor annyi energia jöhet ki, mint amennyit bejuttatnak". Errõl sajnos szó sincs. Valójában az az egyébként rendkívül érdekes és fontos jelenség játszódik le, hogy a bejuttatott energia koncentrálódik, de mennyisége a legcsekélyebb mértékben sem növekedik: a termodinamika elsõ fõtétele, az elmúlt évszázad egyik nagy tudományos felismerése továbbra is érvényben marad.

Egelynek egyébként kapható egy érdekes, ha nem is energiatermelésre, de a tudomány számára eddig ismeretlen bioenergia mérésére szolgáló berendezése. Az Egely Wheel - nem tévedés! a hazai forgalomban lévõ, magyar nyelvû használati utasítással ellátott szerkentyû neve, minden bizonnyal a nagyobb tudományosság okán, nem Egely Kerék, hanem Egely Wheel. A kis mûszer lelke egy tûhegyen forgatható sokfogú mûanyag korongocska, melynek forgási sebességét fény és hangjelzés mutatja. A forgást pedig az egyén - egyébként nem definiált - vitalitása vagy bioenergiája idézi elõ. Valójában a csekély hõáramlásra, levegõmozgásra és az elektrosztatikus energiára érzékeny a mûszer. Ez utóbbi hatásnak tudható be, hogy az egyébként normálisnak mutatott vitalitásom a kivételes tehetségek szintjét érte el egy fésülködés után - gyér hajam ellenére. Nem kívánom bosszantani az olvasót azoknak a zagyvaságoknak a kivonatos ismertetésével sem, amik a használati utasításban olvashatók, de nem állhatom meg, hogy ne jelezzem: amit a szerzõ a víz szerkezetérõl és annak különbözõ változásairól, valamint biológiai hatásairól ír, annak az égvilágon semmi értelme nincs. A víz szerkezetét a kémikusok és a fizikusok zseniális felfedezéseinek és fáradságos, aprólékos kutatómunkájának alapján meglehetõsen alaposan ismerjük, sajnos ezek az ismeretek Egely számára, úgy látszik, hozzáférhetetlenek, vagy éppen olyan megemésztetlenek, mint a szonolumineszcenciára vonatkozóak.

A perpetuum mobilésekrõl nemrégiben írtam egy dolgozatban (Elektronikus középkor, Valóság 1994/1. 27-63. oldal). Ebben foglalkoztam egy szerencsétlen megszállottal, Stefan Marinovval, aki nem csupán a perpetuum mobilét fedezte fel, de megdöntötte a relativitáselméletet is. Marinov nemrégiben újra jelentkezett, ismét a Nature-ben feladott kétoldalas fizetett hirdetésével. Ebben kijelenti, hogy legkésõbb május 15-ig sajtóértekezleten fogja bemutatni legújabb perpetuum mobiléjét, a Siberian Coliu-t. Szegény Marinov nem tudja, hogy milyen halálos veszélynek tette ki magát ezzel a bejelentésével.

Egely több szabadalomra és saját tértechnológiai alapvetésére is hivatkozik. Elég lenne egy icike-picike, de valóban mûkõdõ, azaz a betápláltnál egy kicsit többet adó szerkezet bemutatása.

Egely nemcsak azért marasztalja el a "hivatalos" tudományt, mert elhanyagolja, sõt elnyomja a forradalmian újat kínáló nem céhbeli tudósokat, hanem azért is, mert nem tanul a természettõl. Lám, a pókok vagy a rovarok mennyivel haladottabbak, mint mi. Persze lehet, hogy ez nem ténymegállapítás, hanem valamiféle szatirikus élcelõdés, ez esetben persze elnézést kell kérnem az észrevételért.

A tudomány felelõssége a betegségek pusztításáért

Az egészségtelen életmódért, a gyógyíthatatlan betegségekért Egely a tudományt teszi felelõssé. Elkerülte figyelmét, hogy az átlagos életkor mennyit növekedett - elsõsorban a fejlett országokban - az utóbbi száz év során. Nem vesz tudomást arról, hogy csak az utolsó fél évszázadban az antibiotikumok és a különbözõ gyógyszerek alkalmazása százmilliók életét mentette meg. Ötven évvel ezelõtt még a szifilisz, negyven évvel ezelõtt a járványos gyermekbénulás olyan rém volt, mint manapság az AIDS, csak éppen többeket veszélyeztetett. A rákbetegségek gyógyításában is hatalmas eredményeket értek el, persze nem a Vajda- és a Béres-cseppek, a Celladam vagy a deutériumban szegény víz, vagy netán a kézzel operáló Fülöp-szigeteki sebészek, hanem az igazi orvostudomány, a kemoterapeutikumok és a sugárkezelés alkalmazásával. Állandó a fejlõdés, törekszenek a betegséget kiváltó okok felderítésére, és ezek ismeretében a minél kíméletesebb kezelési eljárások alkalmazására. A nagy reklámot kapó eljárások még egyetlen ember kellõen dokumentált gyógyulására sem vezettek. Egy idõ múlva elfeledik a csodaszereket, hogy azután mások váltsák fel õket, vagy éppenséggel feléledjenek ismét. A gyógyeljárásokban még nagyobb szükség van az óvatosságra, a kritikai értékelésre, mint másutt, hiszen a tévedéseknek tragikus következményei lehetnek.

Abban persze teljesen igaza van Egelynek, hogy a legszerencsésebb a megelõzés, de ezt is a tudósok találták ki. Például a tudományos vizsgálatok mutatták ki a tüdõrák keletkezésében a dohányzás szerepét, de mantrákkal nem lehet semmilyen betegséget se meggyógyítani.

A konzervatív és a forradalmi tudomány

Egely megvetéssel szól a tudomány, a "hivatalos" tudomány konzervativizmusáról, görcsös ragaszkodásáról a meglévõ ismeretekhez, az igazán új gondolatokat elutasító, azok elmélyítését gátló voltáról. Érdemes leszögezni, hogy hivatalos tudomány nincsen, de van intézményes tudomány, melyben szinte mindig heves viták dúlnak. Ezeket a vitákat nem a tekintélyek döntik el, hanem az objektív valóság, bár a viták során természetesen nem mindegy, hogy egy kérdésben ki nyilvánít véleményt. A tudomány bizonyos mértékû konzervativizmusa szükségszerû: nem lehet sokszorosan megalapozott, koherens elméleteket

felröppentett ötletek vagy rosszul berendezett kísérletek alapján elvetni. Persze minden tudós szeretne valami jelentõset, az eddigi elméleteken túlmutatót alkotni. Tudatában kell lennie azonban, hogy ilyen esetben csak alapos és reprodukálható kísérletekkel alátámasztott eredménytõl várható az elfogadás.

A tudományos gondolkodás kritikai gondolkodás. Csak a körültekintõ, sokoldalúan ellenõrzött és ellenõrizhetõ vizsgálatoktól remélhetõ, hogy elõrelépést jelentenek ismereteinkben, és azok beépülhetnek a tudomány egészébe.

A tudomány megköveteli a pontosságot mérésben, gondolkodásban és hivatkozásban egyaránt. Egely a Földön kívüli élet problémájával kapcsolatban - a tudományban általánosan elfogadott álláspontnak megfelelõen - megállapítja, hogy az lehetséges, de a nagy távolságokra való ûrutazás az esetleges idegen civilizációkról hozzánk, vagy tõlünk oda rakétákkal megoldhatatlan. Ezután egy majd húsz évvel ezelõtt megjelent könyvecskémre Egely így hivatkozik: "A hivatalos akadémiai álláspont viszont az, hogy a kérdésben nincs mit tanulmányozni." Valójában a következõket írtam: "A hivatalos, tudományt persze egyre-másra érik a támadások, amiért elzárkózik az UFO-k tanulmányozásától. Az igazság az, hogy nincs mit tanulmányozni." Megtisztelõ, de természetesen minden alapot nélkülözõ, és csak a felelõtlen hivatkozási eljárásnak tudható be hogy egyéni véleményemet, ami a kérdést komolyan tanulmányozó legtöbb kutató véleményével összhangban van, Egely a hivatalos akadémiai álláspontnak tartja.

A félreértett vákuumenergiát Egely zabolátlan fantáziája valamiféle ûrutazás lehetõségére csábítja.

Van problémánk éppen elég. Ezeket magunknak kell itt a Földön megoldani. A megoldás pedig egyszerre követel szárnyaló fantáziát és kritikai gondolkodást, alaposan kidolgozott elméleteket, körültekintõen megtervezett és gondosan végrehajtott kísérleteket. Hasznos lenne, ha középiskolai oktatásunkban jobban törekednénk a tudományos megközelítés, a tudományos gondolkodás lényegének megértetésére, a sajtószabadság pedig nem jelentené a népbutítás korlátlan szabadságát.

Megjelent a "Mozgó Világ" 1996 júliusi számában. Az internetes utánközlés a szerkesztõség engedélyével történik.