(1) A tanszék
működtetése bértakarékos, megszüntetése
pazarlást eredményez.
A
február 23.-i Dékáni Tanácson kiosztott
táblázatból látszik, hogy a Tanszék
egy mintegy 70 mFt értékű oktatási feladatot 37
millióért lát el, tehát bérhiánya
nincs, sőt a Karnak bért takarít meg. Más
megfogalmazásban ez azt is jelenti, hogy kb. kétszer
annyi oktatási feladatunk van, mint másoknak. Egyes
tervek szerint elbocsátásunk esetén a feladatot
a TTK szaktanszékei vállalnák át. Ez
esetben az átvállalók bérkimutatásait
minden bizonnyal a feladathoz tartozó teljes bérösszeg
javítja majd. A bérszámítás alapja
a hallgató x kredit, s így fogják ezt a
tevékenységet is elszámolni, ugyanis annyit
is ér. Semmi sem indokolja, hogy a feladat újraosztásánál
ne az értéke legyen az ára. Ez azonnali 33 mFt
pazarlást jelent, a feladatért folyó
osztozkodásban veszteseknek pedig plusz 8-9 fő elbocsátását,
ami tanszékünk megtartása esetén
elkerülhető. Nem életszerű, hogy a feladatot bárki
nálunk olcsóbban tudná vagy (a fentiek
szellemében: akarná) ellátni. A pazarlásra
és az egyenlőtlen osztozkodásra utaló jelek
nyilvánvalóak. Mindezek következményeként,
nem állja meg a helyét az a könnyen felvethető
érv sem, hogy aki Tanszékünk megmaradására
szavaz, saját állását veszélyezteti.
Lényegében fordítva van.
(2) A tanszék
megszüntetése a Karon jelentős bevételkiesést
okoz.
A
Tanszék 9 munkatársa után a Kar évente 9
millió forint kutatói támogatást kap
(3x1,5 plusz 6x0,75 mFt), elbocsátásunkkal ez is
elvész. A Tanszék jelentős pályázati
befizető. Az egyik évben az elnyert pályázataink
bevétele meghaladta az egyik tanszékcsoportét.
Az elmúlt 5 évben kb. 1 mFt/fő/év pályázati
pénzt hoztunk be, és ebből kalkuláltan, 1,5 mFt
nettó évi befizetést teljesítettünk.
Az általunk működtetett BSCS program keretében
idén (a már jelentkezett amerikai hallgatókból
prognosztizálva) előreláthatóan 1,5-2 mFt nettó
kari befizetést teszünk, ez a megszűnésünkkel
ugyancsak kiesik. A Tanszék tehát nemcsak bértakarékos,
hanem e bérnek a harmada (bár más rovaton) saját
befizetésünk lehet. Nem biztos, hogy ez azokra is áll,
akik helyettesítésünkre vállalkoznak.
(3) A tanszék
feladata törvényileg hosszú időre biztosítva
van.
A
feladatok oldaláról elbocsátásunk nem
indokolható. A képesítési követelmények
jelenleg 6 kredit társadalomtudományi (illetve
„értelmiségképző”, „nem szakmai”)
oktatást írnak elő lényegében minden
szakon. Még az idén is ennek alapján vesznek fel
hallgatókat. Ehhez hozzáadódik az általános
tapasztalat, hogy a Karra beiratkozott hallgatók döntő
többsége vizsgáit elhúzódva teszi
le, diplomáját az ideális 5 évhez képest
egyre inkább késve szerzi meg. Ezért a Tanszék
legtöbb munkatársának a feladata –
tulajdonképpen a BSc képzéstől függetlenül
is – a következő 5 évre változatlanul adott.
(4) A tanszék
megszüntetése esetén helyettesítésünk
nehezen oldható meg.
Tömegoktatást
hobbiból ellátni nem lehet. A Kari Tanács elé
tárt javaslat a TTK oktatóit kívánja
társadalomtudományi oktatásra használni.
Mi félévente 2200 hallgatót látunk el,
ennek majd harmadát az Informatikai Karon. Ugyancsak jelentős
létszámban oktatjuk a PPK és BTK főiskolásait.
Ekkora létszám kezelése nekünk is csak
nagyszámú külső oktató bevonásával
volt lehetséges. Többségük hozzánk
személyesen kötődik, további ingyenes
foglalkoztatásuk nem várható. Ugyanakkor a TTK
lényegében minden olyan oktatója, aki
„társadalomtudományi” tárgyat képes
vagy szeretne tanítani, már évek óta
részt vesz oktatásunkban. A Karnak rájuk
alapozni a teljes képzést felelőtlenség volna.
Mi, kilencen, a kari átlag dupláját tanítva
is nehezen látunk el ennyi hallgatót. 600 fős
„csoportok” bevezetése pedig az oktatást
komolytalan irányba tolná el, jelentős
minőségveszteséget okozva a hallgatóknak.
(5) A tanszék
megszüntetése esetén a Kar a feladatot és a
teljes bért várhatóan elveszti.
A
társadalomtudományi kreditek ellátása
társadalomtudományi végzettség nélkül
törvénytelen. Nehezen képzelhető el, hogy az
Egyetem és az OM hozzájárulna e krediteknek
TTK-s szakok oktatóival való ellátásához.
Mivel jelentős volumenű oktatási feladatról van szó,
más Karok térítés nélkül ezt
szintén nem fogják felvállalni. Információink
szerint az ELTE a közeljövőben át fog térni
a Karok közötti hallgató x kredit alapú
automatikus elszámolásra, ennek technikai feltételeit
egyes Karok (pl. a TTK-s tanár szakosok pedagógiai
oktatását végző PPK) már megteremtették.
Mindez együttesen azt eredményezi, hogy a Kart az
elbocsátásunk következtében újabb
anyagi veszteség éri. Hozzáteszem, hogy a
tanszékünk által más Karokon teljesített
átoktatás jó cserealapot jelentene az
elszámolásnál, akár tételesen,
akár alkuk formájában. Megszűnésünk
esetén a Kar ettől (pl. a főiskolások kötelező
filozófia óráitól) elesik. Természetesen
az általunk végzett átoktatásnak is
megvan a költsége, s ez most a TTK-n jelentkezik. De (1)
értelmében ez valójában jó
befektetés, az elszámolásban kihasználható
lesz: drága kredittel olcsó kredit állítható
szembe.
(6)
A tanszék megszüntetése csökkenti az oktatás
színvonalát és vonzerejét.
A
Tanszék 7 munkatársa kettős (TTK-s és
filozófiai) végzettségű. Olyan tárgyakat
tanítunk és úgy, ami a TTK saját igényeit
tartja szem előtt. Ismét a pedagógiára utalok:
az éppen megtárgyalandó BSc tantervek pedagógiai
moduljainak példája mutatja, mi történhet
különben. Nemhogy a TTK igényeit, hanem –
megfigyelőként úgy tűnik – semmilyen koncepciót
nem vettek figyelembe a TTK-nak nyújtott oktatásban.
Külön ki szeretném emelni a TTK-s értékek,
köztük a természettudományos világkép
képviseletét, amit mi az oktatásunkban
megvalósítunk. Hangsúlyozni kell, hogy a más
Karok társadalomtudományi és filozófiai
tanszékei által sugallt világkép ezzel
nem azonos, sőt esetenként nyíltan ellentétes.
Tárgykínálatunk vonzerő: kimutatásaink
szerint sok hallgató végez az előírtnál
többet. OTDK nyertest, számos szakdolgozót, több
nemzetközileg sikeres PhD hallgatót indítottunk
útjára. Szakirányként benne vagyunk a
környezettudományi alapszakban. Más tárgyalásokat
is folytatunk: számos szakterület keresi, hogyan lehet
alternatív kibocsátást tervezni azoknak, akik a
szűk szaktanterveket nem tudják vagy akarják követni.
Tagjai vagyunk egy European joint Masters konzorciumnak, szervezés
alatt áll saját PhD képzésünk,
rajtunk keresztül a Kar sokféleképpen kaphat a BSc
képzésben nem szakmai krediteket ingyen lefedő új
órákat – ezek a lehetőségek a Kar és
a hallgatók számára megszűnésünkkel
elvesznek.
(7) A tanszék
megszüntetése súlyosan értékromboló.
A
tanszék megszüntetésének terve minőségi
mutatóinkkal nyilvánvaló ellentétben áll.
A TTK összesen két 2001-es
NKFP (= Széchényi terv) nagypályázat
koordinátora volt, ebből az egyiket a mi Tanszékünk
vezette (az ELTE összesen 5-öt nyert, és további
14-ben vett részt). A tanszék 7 egyetemi oktatójából
3 Széchenyi Professzori ösztöndíjas volt,
közülük 2 habilitált MTA doktor, egy fő
kanditátus. További 4, nem a bérlistánkon
szereplő Széchenyi professzort alkamaztunk. Egyikük,
Szabó László, tanszékünk állandó
külső munkatársa, habilitált doktor (az
Elm.Fiz.Tsz. MTA csoportjának alkalmazottja, de habilitációja
filozófiai, és tanszékünkön végzett
oktató-kutató tevékenységéért
nyerte el). A Tanszék Tudomásom szerint a TTK egyetlen
jól működő nemzetközi oktatási
programját hozta létre (BSCS, a BSM, a Budapest
Semesters in Mathematics mintájára), ebben 3 kontinens
professzorai tanítanak. Vezető munkatársaink az
MIT, az Indiana University Bloomington, a U. Michigan Ann Arbor, a
Tokyo University és más neves egyetemek meghívására
hosszabb meghívásokat és alkalmi előadás
felkéréseket fogadtak el. Pályázati
sikereinkről pénzügyileg már történt
említés. Hétfői szemináriumainkon 1999
óta 189 (!) előadás hangzott el, ebből 63 a TTK-ról,
52 külföldi előadót fogadtunk, számos
hallgató is tartott előadást. Kevés olyan
kezdeményezésről tudunk, ahol tanár és
diák hasonlóan kap lehetőséget közös
munkára. – Nehezen kivédhető
bírálatoknak teszi ki magát mind a Kar, mind az
Egyetem, ha a takarékosságot olyannyira körültekintés
nélkül alkalmazza, hogy azokat az értékeket
pusztítja, amelyekre eközben is hivatkozik.
(8) A tanszék
megszüntetése egy egész szakmát sodor
veszélybe.
Bár
eddigi megjegyzéseim a Kar pénzügyi válságához
illeszkedve – még a minőségi mutatók kapcsán
is – a pénzügyi vonatkozásokra
összpontosítottak, befejezésül mégis
szükséges utalnom rá, hogy (a tudománytörténet
és) a tudományfilozófia a világ legtöbb
művelt országában, közte régiónk
országaiban is létező terület, amelyet
Magyarországon mindössze három tanszék
képvisel. Közülük a miénk jelenti a
szakterület legnagyobb és legsikeresebb bázisát,
megszűnése a szakma hazai jövőjét súlyosan
befolyásolná. Ez olyan felelősséget rak a
döntéshozókra, amellyel reméljük, hogy
jól megfontoltan élnek.
2005. március 14.
Kampis György
tanszékvezető
|