A
tudományos megismerés –
trükkjei és
csapdái
"A Harvard Egyetemen nemrégen elvégzett
nagyhatású felmérés lesújtó képet rajzol arról, hogy akár csak e nagynevű
intézmény hallgatói is pontosan értik-e az evolúciós elmélet legalapvetőbb
fogalmait, vagy azt, hogy mit jelent egy tudományos elmélet. A kutatók nem arra
voltak kíváncsiak, ki ért egyet az evolúcióelmélettel, hanem arra, hogy a
megkérdezettek szerint mi az, amivel egyetértenek vagy nem értenek egyet. A
szerzők, Lombrozo, Shtulman és Weisberg azzal zárják tanulmányukat, hogy a
tudományfilozófiai ismeretek hiánya felelős a tudatlanság jelentős részéért:
már ott elakad a legtöbb hallgató, hogy mit értsenek tudományos módszer és
igazság alatt."
Miért van okunk hinni a tudományban? Van-e okunk hinni
benne? Egyáltalán mik azok a kritériumok, amik alapján eldönthető, hogy valami
tudományos-e, vagy sem? Vizsgálhatók-e nem tudományos kérdések tudományos
módszerekkel? Ellentétes-e a tudományos ismeret a teológia állításaival?
Elnyomja-e a tudomány a paratudományt? Min múlik, hogy helyes módszereket
használunk-e a tudományban? Az előadás arra törekszik, hogy a hallgatók maguk
is választ; megalapozott választ tudjanak adni hasonló kérdésekre, és tisztában
legyenek a tudományos módszertan miértjeivel és hogyanjaival. Ha bevezető
tudományelméleti kurzusként is, de a mélyére nézünk azoknak a tudományos
alapfogalmaknak, amik minden természettudománnyal foglalkozót érintenek, és
amikről mégis ritkán esik szó a hétköznapi munkában. Az olyan alapvető dolgoktól,
mi a modell, a hipotézis és az elmélet, mit nevezünk törvénynek, néhány a
filozófiát is érintő kérdésen keresztül, pl. mond-e valamit a tudomány a
kauzalitásról, eljutunk a konkurrens elméletek közötti választás kérdéséig, és
tovább az emberi kultúra egyéb területeinek a tudományhoz való viszonyáig. Megpróbáljuk megérteni, hogyan befolyásolja,
befolyásolhatja a megismerés mikéntje világképünket. Lesz szó az áltudományról,
a megkérdőjelezhető- vagy hibás
alapokra épített tudományról, a hitről, a filozófiáról, és olyan vitatott
területekről, mint a pszichoanalízis.
·
A tény és az interpretáció viszonya
-
az észlelés képessége
-
a megfigyelés mint
előfeltevésekhez, előzetes ismerethez kötött tevékenység
-
a modellalkotás mint
evolúciós eredetű kognitív képesség
-
a megfigyelés és a
kísérlet viszonya
-
formalizáció
·
Ahol a tudomány kezdődik
-
mérés
-
operativitás
-
a mennyiség, a paraméter
és a természeti állandó viszonya és matematikai reprezentációjuk
·
Ahogy kezdődik
-
modell
-
hipotézis és elmélet
-
törvény
-
deskripció, magyarázat,
predikció
-
homológ-, analóg-,
formális modell
-
szimuláció
·
A skálázás problémái
-
formális- és operatív
rendszerek különbsége (pl. valószínűségi eloszlások típusai; mérési operáció
szerepe)
-
intuitív prekoncepciók
-
a priori/a posteriori
skálázás
·
Kategóriák
·
A mindennapi- és a tudományos megismerés viszonya
·
Kauzalitás és valószínűség
-
a korreláció és a
kauzalitás viszonya
-
a valószínűségszámítás releváns
fogalmai (pl. függetlenség, screening off, alapsokaság, várható érték, szórás,
eloszlástípusok)
-
a valószínűség mint
matematikai fogalom
-
a valószínűség mint
intuitív ontológiai fogalom
-
a valószínűség mint
fizikai mennyiség (no-probability interpretáció)
-
a
valószínűséginterpretációk mint tudományos fogalmak
·
A konkurrens elméletek viszonya
-
a predikció szerepe
-
döntőkísérlet
-
aluldetermináltság
-
ekvivalens elméletek
-
episztemológiai
relevanciák (az elmélet és a valóság viszonya, logikai pozitivizmus,
fallibilizmus)
-
lokális- és globális
ellenpéldák
·
Az emberi kultúra területeinek egy alapvető
diszciplináris struktúrája
-
a felosztás klasszikus
típusai
-
a felosztás lehetséges
szempontjai (cél, módszer)
-
egy a jelenlegi
világképünkkel leginkább kompatíbilis struktúra lehetősége és szemléleti
jelentősége
-
a filozófia mint
diszciplína speciális szerepe
-
a tudomány viszonya a
többi diszciplínához
-
demarkáció (általános- és specifikus
kérdések, matematika, metafizika, áltudomány, pszichoanalízis,
társadalomtudomány, inoperatív tudomány)
-
bizonyítás (tudományban,
matematikában, logikában, jogban, társadalomtudományban, hétköznapi
gondolkodásban)