Április 1.
12:30
6. em. 662

Szabó László arra kért, hogy adjam meg előre előadásom témáját és rövid kivonatát. Amikor nekiültem, hogy megírjam, világos lett előttem, hogy ennek a teljesen természetes és szokásos kérésnek a teljesítése esetemben az első pillanatban nem látható nehézségekbe ütközik, mert rejtett ellentmondást tartalmaz.

A félreértések elkerülése végett már itt szeretném leszögezni: egyáltalán nem baj, ha első pillanatra nem látható nehézségek és ellentmondások merülnek fel. Én ugyanis (és ez már szorosan a témámhoz tartozik) nem gondolom, hogy ha egy problémában ellentmondás van, akkor azt a problémát negligálni kellene, ahogy azt a pozitivizmus bűvköréből szabadulni nem tudó logika, tudományelmélet, axiomatika véli (lásd a halmazelméleti antinómiák "elintézését", azaz a látókörből való száműzését). Minden vérbeli kutató tudja, hogy különbség van terméketlen, tehetetlenséget jelző ellentmondás és produktív ellentmondás között, amely épp ellenkezőleg, azt jelzi, hogy a problémából még nem látunk eleget ahhoz, hogy értsük, még nincs közös nyelvünk a problémával, ez a nyelv még megteremtésre vár. S ezzel máris előadásom egyik tengelykérdésénél vagyok: a közös nyelv és a problémaközösség kérdésénél.

Előadásom, és általában a metaaxiomatika egyik középponti témája ugyanis éppen az, hogy hogyan lehet a ma igen hatékonyan működő logikán belül a legforróbb világnézeti kérdések iránti problémaérzékenységet felébreszteni, hogyan lehet elérni azt, hogy a logika (tudományelmélet, rendszerelmélet, axiomatika, metamatematika, stb.) a legsúlyosabb és legforróbb világnézeti kérdések nyelvével közös nyelvet beszéljen. A másik oldalról így fogalmazhatom meg ezt a kérdést: Lehetséges-e egyáltalán ezekről a világnézetileg forró és súlyos kérdésekről a logika alapvető részvétele nélkül beszélni?

Vannak olyan kutatók (kevesen), akik ezeket a kérdéseket és a bennük foglalt programot természetesnek tartják, és azt az eleven logikát kutatják, amelyben a világnézetileg és a logikailag forró kérdések azonosak. Szabó Lajos ezt így foglalja tömören össze: "a szóbahozás sorrendje a fontos", de ugyanígy idézhetném Zalai Béla rendszerelméletét is. Ők számtalan módon tudják igazolni, hogy egy olyan logika, amely nem ebből az alapállásból indul ki, állandó belső ellentmondásokkal küzd. Ettől a maga által szabott körön belül még hatékonyan működik. Csak éppen abból az axiómából kell kiindulnia, hogy a logika törvényeinek nem igaznak kell lenniük, hanem működniük kell, a gondolkodáson uralkodniuk kell, másrészt nem szabad törődni azzal, hogy mit jelentenek a logikai törvények a "logika" szabta kereteken túl: lásd Tarski. De az a logika, amely számára nem fontos, hogy törvényei igazak legyenek, csak a működés a fontos, a szó eredeti értelmében nem nevezhető logikának, az igazság kutatásának.

Másrészt vannak (sokan), akik abszurdnak tartják kérdéseinket, mert nem tudnak mit kezdeni az olyan jelzőkkel, mint "súlyos, forró, jelentős". Ők eleve tiltakoznak a világnézeti problémák ellen, s esetleg olyan elrémisztő példákra hivatkoznak, mint a fasizmus, a bolsevizmus vagy a fundamentalizmus. Mindezeket a súlyos veszélyeket ismerve is azt gondolom, hogy létezik olyan átfogó világnézeti elkötelezettség, amely nem foglal magában diktatórikus igényt.

Az átfogó, egységes világnézeti értékelés elutasítása a logikán, tudományelméleten, stb. belül meglehetősen elfogadott, s legfeljebb végig nem gondolt elkötelezetlen eklekticizmus pótolja a világnézet nyilvánvaló hiányát. És ezzel visszaértem kiinduló problémámhoz, mostmár explicitté tehetem azt az ellentmondást, amelyet a téma megadása esetemben magában rejt. Egy előadás megtartásának az előfeltétele általában az, hogy az előadó és hallgatói bizonyos keretek között közös nyelvet beszéljenek, közösek legyenek a problémáik, az előadó azután ezen a közösnek tudott problémakörön belül specifikálja témáját. A részemről azonban önkényes volna annak feltételezése, hogy eleve adva van ilyen közös nyelv, két okból is. Az első ok az, hogy nem ismerem a hallgatóságot és általában azt a közeget, amelyből az előadásra szóló felkérés érkezett. A második ok pedig az előzőekben elmondottak alapján ebből az elsőből következik. Nem feltételezhetem ugyanis, hogy eleve adva lenne egy közös nyelv, amelyen a témámnak - ami, bárhonnan indulunk is, világnézet és logika, axiomatika, tudományelmélet, stb. viszonyának problémájába torkollik - akárcsak alapszavai is magától értetődően közös jelentéssel bírnak. Mi a teendő ilyen esetben - kérdeztem magamtól. Végülis a következő válaszra jutottam. A közös nyelv megteremtésének útja tapasztalatom szerint az, hogy közös problémákat keresünk, amelyek mögött közös problémaérzékenység áll. Ezért előadásomban - úgy, ahogyan könyvemben is tettem - olyan, a fennálló logikában, tudományelméletben, axiomatikában ismert problémákra kell rámutatnom, amelyekben, ha rejtve is, de sűrű világnézeti problémák izzanak. (Ilyen volt könyvemben a Gödel-féle nemteljességi tétel, a hiperbolikus és abszolút geometria által hozott paradigmaváltás és a nullával kapcsolatos paradigmaváltások problémája.) Előadásom azoknak szól, akik az ilyen problémák látens tartalmának manifesztté tételében és elfogulatlan továbbgondolásában érdekeltek.
 
 

Április 8.
12:30
6. em. 662

1. A tudomanyos elmeletek (pl. relativitaselmelet) logikai formalizalasakor elvben valaszthatnank tobbfele logikai rendszer kozul, pl. kijelenteskalkulus (azaz nulladrendu logika), elsorendu logika, magasabbrendu logika. (Persze vannak masiranyu varialasi lehetosegek is, pl. modalis logika, kvantumlogika stb, erre majd kiterunk.) (Valamely tudomanyos elmelet logikai formalizalasanak celja lehet pl. az elmelet logikai analizise, vagy az elmelet jobb es melyebb megertese, vagy Matocsi Tamas konyvenek bevezeteseben megfogalmazott tisztanlatasi celok, vagy az elmelet logikai rekonstrukcioja, stb.) Azt a tezist fogjuk "bizonyitani", hogy pont az elsorendu logika a jo szint, es magasabbrendu logika hasznalata mar azt eredmenyezi, hogy halmazelmelettol fuggetlen allitasok (pl. kontinuum hipotezis) megjelennenek a formalizalt fizika nyelven mint (latszolagos) fizikai allitasok. Bemutatjuk, hogy ez nem kivanatos.
2. Kicsit megvizsgaljuk a matematikai elmeletek es a fizikai elmeletek kozotti kapcsolatokat, kiterunk a Field: Science without number cimu konyv (nominalista) programjara is, sot meg a Hawking fele TOE is szobakerulhet. Ezek reven (pl. Field konyve) felvetodnek majd ontologiai kerdesek is. (Mi letezik? Mirol beszelunk? Miert jo ez nekunk?)

- Beszed- es kepfeldolgozas

- Adatbanyaszat, tudasbazis

- Gepi tanulas, robotok human intelligencia folott

- Parhuzamos szamitogepek, ugynokok, halozatok, telekommunikacio

- Biztonsagi problemak, vizjelek, 2000. ev es szoftverhibak

- Tavoktatas, tavkereskedes, tavtervezes, tavgyogyitas

- Neuralis protezisek, agy es szamitogep kapcsolata

- A tudat kiserleti kutatas targya

- Varhato impakt

Mi egy gép? Látszólag bármi leírható lehet gépként; ha a gépeket működési elvekkel azonosítjuk, a megfelelő működési elvek bármely területen megtalálhatók lesznek, sőt általában az egyik jelenségterületről a másikra szabadon át is vihetők, ami a gépszerűség valódi hordozófüggetlenségét és ennélfogva egyetemes jellegét sugallja. Az előadás egy ezzel ellentétes elképzelést fejt ki.

Az alapvető gondolat két szálon fut. Egyrészt a gépek prototípusaiként a mechanikus gépeket azonosítjuk, és jellemezzük ezek tulajdonságait. Másrészt azt a nézetet fejtjük ki, hogy a gépek leírása egy sajátos nyelv használatát implikálja, amelyet a mechanizmusok nyelvének fogunk nevezni. A mechanizmusok nyelvének jellemzésében elmélethiányos állapot áll fenn, annak ellenére, hogy a mechanizmusok kutatása a biológiában és másutt a tudományos kutatás régóta ismert tárgya. A két gondolatmenet találkozási pontja és a mechanizmusok elméletének kulcsgondolata az a felismerés lesz, hogy a mechanizmusok nyelvének sajátosságait a mechanikai példa sugallja és képes értelmezni. Ennek birtokában a hiányos következtetési formák logikai elmélete segítségével kapcsolatot építünk ki a mechanizmusok segítségével való gondolkodás és a tudomány szokásosabb következtetési formái között.

Végül a biológiában alkalmazott mechanizmusok vizsgálata révén a gépek megbeszélt általános vonásai és az organizmikus felfogás értelmében vett szervezetek tulajdonságai között állapítunk meg a múlt századi, részben elfeledett elméleti viták súlypontját és a betudottan problémamentesként érzékelt mai hozadékukat váratlanul érintő kapcsolatot.
 
 
 
 
 
 

A szeminárium szervezője: Szabó E. László