ELTE TTK Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszék

Budapest, Pázmány P. sétány 1/A


Tudományfilozófia Szeminárium
________________________________________________

Március 4.
12:30
6. em. 662

Madarász Judit

MTA Matematikai Kutató Intézet
 
 

Logika és relativitáselmélet

Bemutatjuk a relativitáselmélet egy lehetséges elsőrendű logikabeli felépítését és axiomatizálását. Egyelőre a speciális relativitáselméletre koncentrálunk, de a jelen közelítésmódot hosszútávon tervezzük kiterjeszteni az általános esetre is. (Gyorsuló megfigyelőink már most is vannak.)
Többféle (relativitáselméleti) axiómarendszer egységes (egyesített) vizsgálatára is kitérünk, mely lehetővé teszi a relativitáselmélet olyan különböző változatainak mint a Reichenbach - Grünbaum-féle verzió és pl. a szokásos Einsteini verzió összehasonlító vizsgálatát és közös logikai analízisét.
A Gödel-féle nem-teljességi tételek és a “formalizált”(vagyis elsőrendű logikában felépített) relativitáselméletek kapcsolatát is megvizsgáljuk. Kiderül például hogy a relativitáselmélet legtermészetesebb formalizált változatai eldönthetetlenek ugyan, de bizonyos egyszerűsítő axiómák árán eldönthetővé tehetők. Ha azonban ilyen egyszerűsítő axiómákat nem teszünk fel, akkor a Gödel-féle nem-teljességi tételek is vonatkoznak a “relativitáselméletekre”, melyekben saját konzisztenciájuk megfogalmazhatóvá válik.
A relativisztikus geometriák és a relativitáselméletek modelljei közötti dualitáselméletet is érintik a Gödel nem teljességi vonatkozások, ha marad idő, akkor erre is kitérünk az előadás végén.
Azt is megnézzük, hogy a relativitáselmélet mely axiómai felelősek az elmélet különböző nevezetes tulajdonságaiért (pl. azért, hogy nem létezhet fénynél gyorsabb megfigyelő). Folytatjuk a Friedmann által megkezdett un. konceptuális analízist. Azt is megemlítjük, hogy miért fontos pont az elsőrendű logikát használni.
Március 11.
12:30
6. em. 662

Boros János

JPTE BTK Filozófiatörténet Tanszék
 
 

A genofilozófiáról
-- Néhány megjegyzés a génmanipuláció lehetséges következményeihez --

A molekuláris biológia és a génkutatás olyan perspektívák lehetőségeit vetíti előre, amelyek meg fogják változtatni az “emberről” alkotott felfogásunkat, és filozófiai fogalomtárunk átgondolását is kikényszeríthetik. Az ember biológiai mélystruktúrájának “technologizálódási” lehetőségével az emberi szubjektum biológiai, pszichológiai, szociológiai, kulturális és etikai fogalma is változni fog. A géntechnológia arra fog kényszeríteni bennünket, hogy újraértékeljünk olyan fogalmakat, mint szaporodás, individualitás, történelem, szabadság és szubjektivitás. Az előadásban elsősorban a “szabadság” fogalmát fogom vizsgálni. Beszélhetünk még egyáltalán emberi szabadságról, ha a gének manipulációjával teljesen meghatározhatjuk az embert? Vagy talán inkább a génmanipulátorok, vagy egy átvitt értelemben a gének, semmint az ember szabadságáról van szó? Ahogy Dennett az intencionalitás fogalmát kiterjeszti az embernél kevésbé értelmes lényekre is, metaforikus értelemben a szabadság fogalmát is ki lehet terjeszteni nálunk kevésbé értelmes létezőkre, például a génekre. Ha a gének “döntenek” különböző alternatívák közt, akkor átvitt értelemben beszélhetünk a gének szabadságáról, mint ami fölülbírálja és irányítja az emberi szabadságot. Pontosabban fogalmazva: ha a génmanipulátor dönt a lehetséges struktúrák közt, akkor hol marad azon ember természetes szabadsága, amelynek génstruktúráját előre meghatározzák? A gének (a génmanipulátorok) mint “intencionális” lények kódolnak bennünket embereket és változásaik az emberi lény átalakulását eredményezhetik. Az előadás kérdése, hogy ha a teljes emberi genomot megfejtik, és ha valamennyi gén valamennyi implikációját, funkcióját és hatását felfedezik, és ezekkel a génekkel manipulációkat fognak végezni, akkor milyen fajta szabadság, milyen fajta történelem, és egyáltalán milyen fajta “emberi lény” fogja túlélni ezt a helyzetet, azaz mi marad abból az emberi lényből, amit mi ma ismerünk?
 

Március 18.
12:30
6. em. 662

Huoranszki Ferenc

ELTE BTK Társadalomfilozófia Tanszék
CEU Political Science Department
 
 

Idő, kauzalitás és kauzális törvény

Mi a viszony az idő és a kauzalitás fogalma között? Vajon redukálható-e az idő fogalma a kauzális reláció fogalmára? A temporális és a kauzális relációk bizonyos tulajdonságai közti párhuzamok azt a benyomást kelthetik, hogy igen. A kauzális és az “előbb” ill. “utóbb” típusú temporális relációk egyaránt irreflexívek, aszimmetrikusak és tranzitívek, és mindkettőjükre jellemző egy sajátos irányultság. Ráadásul nyilvánvaló, hogy nem függetlenek egymástól: legalábbis annyit meg kell engednünk, hogy a kauzális relációknak mindig van valamilyen idődimenziójuk. De vajon lehetővé teszi-e mindez, hogy a kauzális viszonyokra redukáljuk az idő fogalmát?
Az az álláspont, miszerint az idő fogalmának kauzális elemzése lehetséges, nem új filozófiatörténeti fejlemény. Ha a görögökig nem is megyünk vissza, az bizonyosan állítható, hogy Leibniz és Kant már próbálkoztak az idő fogalmának kauzális elemzésével. A redukálhatóság problémája azonban az utóbbi néhány évben került az előtérbe. A kauzalitás új, realisztikus és probabilisztikus megközelítését kidolgozó filozófusok közül néhányan (mindenekelőtt H. Mellor és M. Tooley) úgy vélték, hogy az új típusú elemzés lehetővé teszi az idő fogalmának reduktív értelmezését.
Az előadás a javasolt megközelítést kívánja főbb vonalaiban rekonstruálni, majd néhány nehézségre szeretné felhívni a figyelmet. Jelzésképpen, a probléma a következőben áll. Ahhoz hogy az aszimmetrikus temporális relációkat a kauzalitásra vezethessük vissza 1. ki kell zárnunk, hogy létezik visszamenőleges (backward) és szimultán kauzalitás. 2. úgy tűnik, ez csak akkor lehetséges, ha feltesszük, hogy vannak kauzális törvények. Azonban 1. a mentális kauzalitás esetében lehetetlennek látszik kizárni a szimultán kauzális relációkat 2. legalábbis kétséges, hogy léteznek-e kauzális törvények (különösen annyi és olyan típusú, amennyit és amilyet az elméletnek feltételeznie kell). A kauzalitás probabilisztikus értelmezésének elfogadása tehát nem vonja maga után a temporális relációk redukálhatóságát.
Március 25.
12:30
6. em. 662.
Nagy Péter
ELTE Informatika Tanszék
ELTE Tudománytörténet és Tudmányfilozófia Tanszék

A fejlődés útja a tökéletes intelligenciától a hangyáig.

A mesterséges intelligenciától az 50-es évek elején a csodát várták. Úgy tűnt, minden problémára választ tud adni, csak betápláljuk a kérdést, és ő, mint egy orákulum, megadja a megoldást. Húsz évvel később már a legtöbben azon a véleményen voltak, hogy "a mesterséges intelligencia halott". Pedig az elméletek ki voltak dolgozva, tiszták, konzisztensek és elegánsak voltak. A programok pedig azt csinálták, amit az elméletek követeltek tőlük - az egész mégsem váltotta be a hozzá fűzött
reményeket. A váltás a 80-as évek végén következett be, az ágensek fogalmának megjelenésével. Az előadás megmutatja, hogy miben áll ez a változás, miben "jobbak" az ágensek, mint a hagyományos MI megoldások. Kitér arra is, hogy mik a multi-ágens rendszerek, miért van rájuk szükség, és mik a kutatásuk főbb irányai.
 
 

 

A szeminárium szervezője:Szabó E. László