ELTE TTK, Budapest Pázmány P. sétány 1/A.



_____________________
2000, január


Január 10 12:30 6. em. 6.54
 Székely László
 MTA, Filozófiai Intézet
Lassabban járnak-e az órák?

A relativitáselmélet óraparadoxona és a fizikai relatitás
A paradoxon fogalmi elemzése

Elõadásom kiindulópontja az a tétel, mely e szeminárium-sorozat keretében korábban elhangzott elõadás állápontja volt: a relativitáselmélet matematikai fölépítése koherens, hibátlan, belsõ ellentmondások nem találhatóak benne. Azok a paradoxonok, amelyek ilyen belsõ ellentmondásokra utalnak, valójában látszatparadoxonok, megfelelõ matematikai és logikai elemzéssel eltávolíthatóak.

Ugyanakkor az elõadás amellett fog érvelni, hogy a relativitáselmélet koncepciója a fizikai realitásról fogalmilag inkoherens. Másképpen foglamazva: ezen elmélet fogalmi rendszere képtelen koherens képet adni arról, ami fizikailag reális. Hangsúlyozzuk, hogy e fogalmi inkoherencia nem érinti az elmélet matematikai tökéletességét, sem kalkulatív-praktikus használhatóságát. Ám ha ezt az elméletet többnek tekintjük olyan matematikai eszköznél, illetve gépezetnél, melynek segítségével sikeresen kiszámolhatjuk a fizikai világ történéseit - azaz ha csak a legszolidabb értelemben is fizikai világképet várunk tõle - óhatatlanul szembekerülünk ezzel az inkoherenciával.

Ez a fogalmi inkoherencia az óraparadoxonban jelenik meg, s valószínûleg sehol máshol. Elsõsorban ez az, amely miatt furcsának tûnik ez az elmélet - ha nem csak számolgatunk benne, és újongunk azon, hogy a számítások eredményei egybeesnek a megfigyelésekkel, hanem gondolkodunk is fölötte. Mi több, a relativitáselmélet tökéletes és sikeres matematikája körül kialakított, és az elmélet tudományos kifejtéseiben is jelen lévõ sajátos fogalmi mitológia is fõképpen e fogalmi inkoherenciából táplálkozik. 

Az óraparadoxont a közvélemény megoldottnak hiszi. Meg fogjuk mutatni, hogy a paradoxonnak valójában három szintje van: a triviális szint, az einsteini szint és egy harmadik szint, melyet „Dicke-féle szint”-nek fogunk nevezni. E harmadik szinten pedig a paradoxon fennáll és eltávolíthatatlan.

Elõadásunk végén röviden kitérünk arra a gondolkodástörténeti mozzantara, hogy Einstein eredetileg be szerette volna éptíteni a Mach-elvet elméletébe. A Mach-elv kétségen kívül egyfajta relativitást képvisel, ám mégsem úgy, amiképpen errõl Einstein elmélete kapcsán szokás beszélni. A Mach-elv ugyanis óhatatlanul involvál egyfajta kitüntetett rendszert és valóságos változásokat ott, ahol ilyeneket az ortodox relativitáselmélet nem ismer el. Hipotetikusan fölvetjük, hogy Einsteinben talán sohasem tisztázódott igazán a Mach-elv értelmében vett és az õ elméletében megvalósult relativitás különbözõsége. Mindez összefüggésben van az óraparadoxon harmadik szintjén jelentkezõ problémával.

Mivel az óraparadoxon fogalmi paradoxon, tévút minden olyan elemzés, mely ide keveri az empíriát, illetve úgy véli, hogy a paradoxon empirkus vizsgálatok segítségével oldható fel, vagy bizonyítható annak az einsteini elmélet szempontjábóli „halálos” volta. Elemzésünk szigorúan foglami jellegû elemzés lesz, mely  elhatárolódik az ilyen fölfogásoktól.

Az elõadás anyaga
Január 17 12:30 6. em. 6.54
 Ambrus-Lakatos Loránd
  CEU, Departments of Political Science and Economics
Van Fraassen on Empiricism versus Pragmatism in
 Epistemology
In his paper "Belief and the Will", Bastian van Fraassen presents a framework for the understanding of Empiricist epistemology, and this is the model of Bayesian information processing. Analyzing this framework, he continues, makes us realize that one also has to posit that the Empiricist owes a certain sort of commitment to his own epistemic stances. And this in turn raises the issue of how the Empiricist could make practical decisions concerning what his correct beliefs should be. I argue, however, that the model of Bayesian information processing cannot in general serve the purpose of being a model for Empiricist epistemology. My argument employs a close inspection of the implicit epistemological presuppositions behind the Bayesian model. It also involves a discussion of the implications of the so-called Harsanyi doctrine for the formulation of the Bayesian decision problem. 
Ha mindenki beszél magyarul, akkor az elõadás magyarul lesz!
Január 24 12:30 6. em. 6.54
 G. Havas Katalin
MTA Filozófiai Intézet
Ellentmondások és inkonzisztenciák a tudományokban
Mi történjen azzal a tudományos rendszerrel, amelyben a vizsgálódások folyamán ellentmondás fedezõdött fel?
E kérdés megválaszolására törekszik a parakonzisztens logika. N. C. A. Da Costa meghatározása szerint: T elméletet akkor nevezzük inkonzisztensnek ha legalább egy olyan tételt tartalmaz, amelynek a tagadása is tétele T-nek. A "tagadás" és ebbõl következõen az "inkonzisztencia" és az "ellentmondás" kategóriáknak és ezek viszonyának igen különbözõ értelmezése van. 
Arisztotelész ellentmondás törvényének három értelmezését említem meg, majd elemzem ezek viszonyát a dialektikus ellentmondás különbözõ értelmezéseihez. E viszonyról a parakonzisztens logikai munkákban egészen különbözõ nézetek olvashatók. 
Tehát, a jelzett kérdés megválaszolásához arra van szükség, hogy megpróbáljuk feltárni milyen típusú az az ellentmondás, amely az adott tudományos rendszerben felfedezõdött. Néhány tudományos rendszert példaként használva igyekszem ezt megmutatni. 

Az elõadás során felhasználásra kerülõ publikációim:

Logic and Dialectic. Essays in the Philosophy of Logic. Budapest, Inst. of Phil., 1990, 1- 129.

Dialectic and Inconsistency in Knowledge Acquisition. Studies in Soviet Thought 1990, pp. 189-198.

Do we Tolerate Inconcistencies?, Dialectica 1993. Fasc. 1. pp. 27 -35

Continuity and Change: Kinds of Negation in Scientific Progress, in Theories and Models in Scientific Processes. Rodopi. Poznan Studies in the Philosophy of the Sciences and the Humanities. 1995, Vol. 44, pp. 169 - 175.

Mathematics and Logics. Hungarian Traditions and the Philosophy of Non-classical Logic, in Philosophy of Mathematics Today. Kluwer Academic Publ., 1996. 337-351.

Changing the World - Changing the Meaning. On the Meanings of the "Principle of Non-Contradiction". In the World of Signs. Essays in honour of Professor Jerzy Pelc Rodopi 1998 pp. 49 - 55

Do we need to search for the only true world view? In Foundations of Science Volume 3, Number 2, 1998/1999. Pp. 359-373.

Január 31 12:30 6. em. 6.54
 Farkas Katalin
Eötvös, Department of Philosophy
The problem of free will
I think that understanding free will raises a serious problem, and I must admit I have no solution for it. As a matter of fact, nor I have anything particularly novel or original to say about free will. I intend this talk merely as a starting point for discussion (and accordingly, I hope to keep it reasonably short).
The problem, in my view, is this: we have free will, but as I shall argue briefly, compatibilist theories of free will - that is, theories which claim that free will and determinism are compatible - are unsatisfactory. This leaves libertarianism: the view that we have free will, and it is incompatible with determinism, therefore determinism must be false.
However, the main difficulty has been to understand HOW libertarianism could make the phenomenon of free will intelligible. If we claim - what is only natural - that our beliefs and desires cause our actions, then psychological determinism seems to offer the best interpretation of our ordinary decision-making procedures. The only alternative to deterministic explanation seems to be explanation by randomness or chance - which is hardly what we expect to account for free choice.
I shall present a little idea which might point towards a solution - but then again, just like a fair number of proposed solutions, it may easily prove to be a simple relabelling of the problem.
Ha mindenki beszél magyarul, akkor az elõadás magyarul lesz!
A szeminárium weboldala: http://hps.elte.hu/seminar
A szeminárium szervezõje: E. Szabó László