SZL
Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszék
Eötvös Loránd Tudományegyetem

Budapest, Pázmány P. sétány 1/A

Tudományfilozófia Szeminárium

_____________________
2000, június


Június 5. 16:00 6. em. 6.54
Máté András
 ELTE BTK Logika Tanszék
M. Dummett: A metafizika logikai alapjai
Mondanivalóm mûfaja eltér a szokásos szemináriumi elõadástól: egy nagyon jelentõs könyvet szeretnék a hallgatoság figyelmébe ajánlani, mely a következõ hetekben kerül az üzletekbe. Michael Dummett A metafizika logikai alapjai (Logical Basis of Metaphysics) cimû könyve magyar forditásának megjelenéséhez már csak egészen kevés akadályt kell leküzdeni; ezek közül az egyik az, hogy a kiadónál kézen-közön összecserélõdött a cím szavainak sorrendje, és az elõre kinyomtatott címlapokon A logika metafizikai alapjai cím szerepel. Alighanem egy filozófiában járatosabb munkatárs cserélhette össze a dolgot, mert a filozófia történetében a kombinatorikusan lehetseges álláspontok közül eddig csak kettõ számított megszokottnak: az egyik szerint a logika pusztán semleges eszköz, organon a filozófus kezében, a másik szerint alá van rendelve valamilyen vezetõ, alapvetõ filozófiai diszciplinának, a metafizikának vagy pedig az ismeretelméletnek és ezért a logika kérdéseiben való állásfoglalásunk például metafizikai nézeteinktõl függhet. Annak, hogy a logika terén vallott elveink lennének megalapozó vagy meghatározó jelentõségüek a filozófia más területeire nézve, eddig csak a sztoikusok nézetei között találhattuk nyomát.
Dummett viszont éppen azt állítja, hogy a huszadik század filozófiai vitáinak egy központi jelentõségû vonulata, nevezetesen a sok részterületen, sokféle változatban jelentkezõ realizmus-vita lényegében logikai nézeteltérésekre vezethetõ vissza, és a logika területén is dönthetõ el.

A különbözõ területeken - a fizikai világra vonatkozó realizmus és a fenomenalizmus, a matematikai platonizmus és az intuicionizmus, a jövõre vonatkozó realizmus és a neutralizmus, a kvantumelmélet realista és antirealista interpretációja között és még sok más kérdéskörben folyó vitákban - a realista álláspontok közös jellemzõjének Dummett a szigorú kétértékûség elfogadását tekinti, tehát azt, hogy valamennyi állítás - beleértve Bolzano módján a soha ki nem mondottakat, sõt azokat is, amelyeket az emberiség véges története során soha nem is fognak kimondani - egyértelmûen és meghatározottan vagy igaz, vagy hamis. Az antirealista álláspontok közös lényege ezzel szemben az, hogy vannak elvileg megválaszolhatatlan eldöntendõ kérdések, tehát egyes állítások igazságának kérdése nem csupán tudásunk esetleges korlátai következtében vár egyelõre (vagy az idõk végezetéig) válaszra, hanem egyszerûen a világ olyan, hogy nincs mindenre válasz benne. Ez persze eltér a realizmusról és ellenfeleirõl alkotott szokásos képünktõl, de a szerzõnek elég erõs érvei vannak amellett, hogy a felvetett - és a lehetséges álláspontok szigorúan dichotom felosztását eredményezõ - kritérium legalábbis lényeges szerepet játszik az összes ilyen vitában; még ahol de facto nem is igaz, hogy az antirealista oldal elveti a kétértékûséget (behaviorizmus, fenomenalizmus), ott is következetesebben lehetne az antirealista álláspontot kifejteni ilyen logikai alapon. Dummett valójában egy minimumra redukált antirealista álláspontot képvisel: fõ törekvése az, hogy a konkrét antirealista álláspontokból kiküszöböljön mindent, ami a józan ésszel ütközik, és a realizmus elleni érveléséket arra redukálja, hogy a realizmus nem a józan ész álláspontja, hanem annak extrapolaciója számunkra mindenféle értelemben hozzáférhetetlen területekre (és a hozzáférhetõséget egyáltalán nem kívánja az érzékelhetõségre, megfigyelhetõségre, kauzálisan meghatározott referenciájú terminusokkal való leírhatóságra vagy bármi hasonlóra szûkíteni). Ez eddig még csak az állaspontok tisztázása, illetve tisztára mosása, erõsen elvonatkoztatva azokat a történetileg ténylegesen képviselt változataiktól. Ha viszont elfogadjuk, hogy Dummett elemzése a realizmus és az antirealizmus lényegérõl helyes, akkor dönteni köztük csak úgy lehet, ha szigorúan a logikán beluli (és szemleletesen kézenfekvõ) kritériumot tudunk felállítani a választásra. Ez nem tûnik könnyûnek, tekintettel például a klasszikus és az intuicionista logika különbözõ vonatkozásokban fennálló ,,egyenrangúságát" bizonyító eredmények hosszú sorára; de Dummettnek van konkrét, jól megalapozott - bár formális tekintetben nem
teljesen kidolgozott - javaslata. 

A fentiek madártávlati képet adnak arról, mirõl is szól a könyv. A szemináriumi elõadásban nem ezt kivánom folytatni, hanem belemegyek egy-ket konkrét kérdésben Dummett álláspontjának ismertetésébe. Aki részletesebb és kritikaibb megközelítést kívánna, annak figyelmebe ajánlom a következõ tanévben, az ELTE BTK Logika tanszékén tartandó ,,staff + PhD'' szemináriumomat errõl a könyvrõl.
 

A szeminárium weboldala: http://hps.elte.hu/seminar
A szeminárium szervezõje: E. Szabó László