Pázmány P. sétány
1/A
Tudományfilozófia Szeminárium
____________________________________________
2001, február
|
Hraskó
Péter
JPTE, Elméleti Fizika
Tanszék
A mikrorészecskék önazonossága és a Gibbs-hipotézis
Gibbs még a XIX. század végén empirikus alapon mondta ki azt a hipotézist, hogy a statisztikus termodinamikai számításokban különbözõ bánásmódot igényelnek a megkülönböztethetõ és a megkülönböztethetetlen részecskék. Évtizedekkel késõbb a kvantumelmélet szimmetriaposztulátuma ezt a különbséget még jobban kiélezte azzal, hogy rámutatott: A megkülönböztethetetlen részecskék rendszerében az egyedek nem õrzik az önazonosságukat. Ma általában úgy gondolják, hogy Gibbs hipotézise a kvantumelméleti szimmetriaposztulátum következménye. Megmutatható azonban, hogy ez nem lehet így, mert a fizikusi gyakorlatban implicite rendszeresen használják a Gibbs-hipotézist olyan körülmények között is, amikor a szimmetriaposztulátum nincs érvényben.
(Cikk: http://xxx.lanl.gov/abs/physics/9801009)
|
David
Papineau
Philosophy Department, King's
College London
The Rise of Physicalism
Some philosophers have suggested that the recent rise of physicalism
owes more to fashion than to argument. In response this paper maintains
that physicalism is rationally compelling once the causal completeness
of physics is accepted. This premise is a highly empirical claim, however,
and indeed one widely rejected by scientists until relatively recently.
Good evidence in favour of the causal completeness of physics has emerged
only over the last century. This paper recounts the history of the causal
completeness claim, and shows how accumulating evidence, rather than fashion,
has been responsible for the philosophical movement towards physicalism.
Az ELTE BTK Filozófia Intézetével
közös rendezésben!
Lásd még: David
Papineau elõadása a CEU-n
|
Vitezslav
Svejdar
Department of Logic, Charles
University, Prague
Non-classical logics and computational complexity
Most of the modal propositional logical systems are decidable. This is true e.g. about K4, S4, S5 and GL, where GL is the Provability Logic - a modal logical system where necessity is interpreted as formal provability in some fixed axiomatic theory like Peano arithmetic. However, the complexity of the decision procedures for these systems is not the same. The differences can be explicated using some notions from computational complexity, like NP or PSPACE-completeness. I will discuss these notions and differences, putting an emphasis on intuitionistic logic and Provability Logic.
|
Benedict
Mihály
Elméleti Fizika Tanszék,
Szeged
Dekoherencia és disszipáció
a kvantumkomputer
egy lehetséges modelljében
Az általunk vizsgált
probléma kétnívósnak tekinthetõ atomok
viselkedése az átmenettel rezonáns mikrohullámú
üregben. Az elmúlt néhány évben számos
látványos kísérletet végeztek abban
az esetben, amikor az üregben egyszerre csak egyetlen atom tartózkodik.
Megfelelõen preparált atomokkal létrehozták
a mezõ olyan állapotait, amelyek Schrödinger macskájának
modelljeként tekinthetõk, azaz két makroszkopikusan
megkülönböztethetõ mezõ-kvantumállapot
szuperpozícióját valósították
meg, majd ellenõrizték, hogy milyen gyorsan tûnik el
ezek között az interferencia, attól függõen,
hogy mennyire engedik az - egyébként lehetõség
szerint zárt - rendszert kölcsönhatni a környezettel.
Egy ilyen kísérlet
inverze lenne az, ahol a mezõ két klasszikus állapotának
nemklasszikus szuperpozíciója helyett sok atom nemklasszikus
szuperpoziciójanak viselkedését vizsgáljuk.
Egy lehetséges kvantumkomputerben ezek az atomok valósítanák
meg a qubiteket, és a szupravezetõ üreg, ha elég
jó, csak kevéssé engedné õket kölcsönhatni
a külvilággal. Ezt a rendszert úgy kellene kontroll
alatt tartani, hogy az atomok egymáshoz képest is tartsák
a fázisukat vagyis maradjanak lehetõleg minél hosszabb
ideig kvantumos szuperpozicióban. Sajnos azonban minél több
atom van, ez annál nehezebb. Megmutatjuk, hogy egy ilyen kísérletnél
a dekoherenciat és a disszipaciót ugyanazon modell keretében
lehet leirni. Megmutatjuk továbbá, hogy az általában
nagyon gyors dekoherencia mellett mégis léteznek olyan makroszkopikus
szuperpoziciok, amelyek viszonylag hosszan megtartják a koherens
viselkedést.
Irodalom
M. G. Benedict and A. Czirják:
Phys.
Rev.A 60, pp 4034-4044 (1999), http://xxx.lanl.gov/abs/quant-ph/9904058
P. Földi, A. Czirják,
M.G. Benedict: Phys. Rev.A. 63 March (2001) megjelenõben,
http://xxx.lanl.gov/abs/quant-ph/0101072