Pázmány P. sétány 1/A
Budapest, Hungary
Phone/Fax: (36-1) 372 2924
Location?
The web site of the seminar: 
http://hps.elte.hu/seminar
 Philosophy of Science Colloquium
Room 6.54 (6th floor)  Monday 4:00 PM


Program              
April



7 April4:00 PM 6th floor 6.54  
Tim Crane
Deprtment of Philosophy
University College London

The problem of perception and its solution
It can seem puzzling why there is a philosophy of perception at all. Perception is a psychological process or capacity which is studied empirically by psychology, and some aspects of our perceptual capacities are now well-understood. What is it, then, that philosophy can contribute to the understanding of perception? Some philosophers have argued that the main role of the philosophy of perception is to explain how perceptions can give us reasons for empirical beliefs. On this conception of the philosophy of perception, the only problems of perception are epistemological. In this paper, I argue against this conception, and argue that (regardless of the
answer to these epistemological questions) there is another problem of perception, which is the result of a conflict between some fundamental assumptions contained in our ordinary concept of perception. The worry here is not that perceptions will not justify belief, but that our concept of
perception is incoherent. I examine the intentionalist and disjunctivist solutions to the problem, and present some considerations in favour of intentionalism.

14 April 4:00 PM 6th floor 6.54  
John Kadvany
Policy and Decision Science, Menlo Park, CA

From Hegel to Lakatos: Historical Method in the Philosophy of Mathematics and Science
During his career, and since his death in 1974, some noticed latent Hegelian ideas in Imre Lakatos’ approach to combining philosophy and history in his theories of mathematical and scientific method. This talk explains the importance of Lakatos’ Hegelianism in his masterpiece on mathematical method, Proofs and Refutations, and in his methodology of scientific research programmes. 
Topics to be discussed include: the historiography of Proofs and Refutations and Hegel’s Phenomenology of Spirit; pedagogical philosophy in Hegel and Lakatos; skepticism in nineteenth-century mathematics; the history of Gödel’s Second Incompleteness Theorem; Lakatos’ “changing logic” of scientific discovery; classical political economy as a research programme; research programmes and criticism of scientific practice; and the continuity of Lakatos’ ideas with those of Georg Lukács.  
The talk summarizes the philosophical content of my book, Imre Lakatos and the Guises of Reason (Duke University Press 2001). 

Biographical statement for John Kadvany
On Wednesday April 16, I will give a talk titled “Lakatos, Hegel, Hungary” at the Central European University.  That talk will present Lakatos’ work and life in the context of Hungarian Stalinism and the 1956 Hungarian Revolution.


28 April 4:00 PM 6th floor 6.54  
Benedek Láng
Medieval Studies Department
Central European University, Budapest

Necromantia mint a hetedik szabad művészet
avagy a tanult mágia a középkori tudomány határain innen és túl
(Necromantia as the seventh liberal art - learned magic fringing upon the medieval science)
Az arab szövegek latinra történő átültetését célzó program, amely az Ibériai félsziget és Szicília 12. századi fordítóiskoláiban bontakozott ki, alapvető változást és nem kevés zavart hozott az európai tudomány életébe. Egyfelől a keresztény nyugat szembesült az arab tudomány gazdagságával és felsőbbrendű voltával, valamint igyekezett annak eredményeit asszimilálni, másfelől pedig az új tudással nem kevés olyan anyag is érkezett, amely elgondolkodásra késztette a nyugat filozófusait. A fordítók ugyanis a matematikai, csillagászati, optikai és orvosi traktátusokkal együtt (sőt nem ritkán ezeket félretéve) különösen szívesen fordították a divináció, a természetes mágia és a talizmán mágia alapszövegeit.
Az új tudomány érkezése olyan helyzetet teremtett, amelyre talán nem túlzás a „paradigmaváltás” kifejezést alkalmazni. Nem csupán azért, mert a természetről való tudás mennyisége drasztikusan megnőtt a jellege pedig megváltozott, hanem azért is, mert az új szövegek új kihívással szembesítették a nyugat tudósközösségeit: meg kellett határozni, hogy a tudásanyag mely része minősül elfogadhatónak és tudományosnak, és mit kell sürgősen kizárni a legitim tudományból, egyszóval állást kellett foglalni a demarkáció kérdésében. A helyzet átmeneti voltára jellemző, hogy számunkra meglepő tudástípusok is aspirálhattak a tudomány státuszra: a 12. század néhány oktatási kézikönyve a necromantia tudományát – bármit is értettek e terminus alatt – a hetedik szabad művészetként, azaz az oktatás legalapvetőbb elemeként említette.
Előadásomban 13. századi latin szerzők tudományklasszifikációit segítségül híva azt a mechanizmust igyekszem rekonstruálni, amelynek folyamán eldőlt, hogy mely arab forrásból fordított mágiatípusok nyernek bebocsátást a hivatalos tudomány védőbástyái közé, és melyek minősülnek veszélyes – de nem megsemmisítendő, csupán félretéve megőrzendő –tudásanyagnak. Ha vizsgálatunkat kiterjesztjük az egész középkorra, megfigyelhetjük, hogy amíg a „mágia” terminus egyértelmű elutasítás tárgya volt a kora középkorban, addig a korszak végére korlátozott mértékben lehetségessé vált egyes mágia formák mellett érvelni. A tanult mágia differenciálódásával és az egyes mágiatípusok elkülönülésével párhuzamosan, bizonyos mágiához köthető motívumok és teóriák „pozitivizációjáról”, tudományossá szelídüléséről számolhatunk be.
Úgy tűnik, hogy nem csak a tudomány, de a mágia fogalma is történetileg változó, állandó mozgásban lévő és dinamikus konstrukció, valamint, hogy végső soron egy tágabb értelemben vett tudósközösség döntésén múlik, hogy mi számít egyetemi szinten oktatható tudásnak, és mi minősül veszélyes tévelygésnek. Ezek a következtetések persze nem okoznak meglepetést azoknak, akik figyelemmel követték az elmúlt húsz-harminc év tudományfilozófiai és tudásszociológiai fejleményeit. Azonban amíg e filozófiai tételek illusztrálására és alátámasztására rendszerint 17. századi vagy későbbi, modern példák szolgáltatnak történeti anyagot, addig én azt próbálom felderíteni, hogy hogyan lehet hasonló szempontok mentén újraolvasni a 13. század egyes vitáit, azaz hogyan lehet egy olyan korszakot vizsgálni, amely sokkal kevesebb tudománytörténeti és szociológiai információt hagyott ránk, és amelyhez összehasonlíthatatlanul nehézkesebb a hozzáférésünk.


The 60-minute lecture is followed by a 10-minute break. Then we hold a 30-60-minute discussion. The language of the presentation is indicated in the following way:
English
English, except if all participants speak Hungarian
Hungarian
The participants may comment on the talks and are encouraged to initiate discussion through the Internet. The comments  should be written in the language of the presentation.

The organizer of the seminar: László E. Szabó (email: leszabo@hps.elte.hu)