Philosophy of Science Seminar

13 October 4:00 PM 6th floor 6.54

Institute for Philosophical Research of the Hungarian Academy of Sciences

A világ „világtalanításának” stációja:
Albert Einstein relativitáselmélete a létre vonatkozó heideggeri kérdés kontextusában
(Einstein's relativity in the context of Heidegger's 'question of being')

„Nem megyünk itt bele az idő m é r é s relativitáselméleti problémájába.
E mérés ontológiai fundamentumainak a megvilágítása már feltételezi,
hogy az ittlét időiségéből kiindulva tisztázzuk a világidőt és az időnbelüliséget
és megvilágítsuk a természet feltárásának - valamint általában a mérés idői
értelmének - egziszteciális-idői konstitúcióját. A fizikai méréstechnika axioma-
tikája ezeken a vizsgálódásokon a l a p u l, s a maga részéről sohasem lehet
alkalmas arra, hogy felgöngyölítse az időproblémát.” (M. Heidegger)

Az elmúlt időszakban föltűnést keltett, és heves viták forrásává vált néhány olyan önmagát „posztmodernként” deklaráló tanulmány, mely a modern természettudomány és különösképpen a modern fizika újszerű megközelítését kínálta. E tanulmányok természettudományos példázatai és az ezekre irányuló filozófiai elemzések szakszerűségét illetően azonban jelentős kétségek merültek, s mivel egy részük a posztmodern mellett a hermeneutikára is hivatkozott, azok a természettudósok előtt lejáratták a hermeneutika fogalmát is. (Nem véletlen, hogy Sokal 1996-os botrányt keltő tanulmányának címének kulcsszava a „hermeneutika” szó.)
A jelzett problematikus tanulmányok paradigmatikus – s talán legföltűnőbb és legismertebb példája – Latour 1988-ban megjelent elemzése a relativitás elméletéről, mely joggal váltotta ki sok fizikus felháborodását és ellenérzését. Igy bár a Sokal és Bricmont által megfogalmazott kritikát a szerzők filozófiai iskolázatlansága jellemzi, abban kétségtelenül igazuk van, hogy egy filozófiai elemzés természettudományos példázatának korrekt vagy inkorrekt alkalmazásáról a természettudósnak – jelen esetben a fizikusnak – is lehet mondanivalója.. Véleményünk szerint a fő probléma Latour elemzésével azonban nem a természettudományos szakszerűség hiánya: ha a tanulmány eleget is tesz a „posztmodern” követelményeinek (amely vonatkozásban nem kívánunk nyilatkozni), a hermeneutikai filozófiai tradíció szempontjából kételyek vet föl. A Latour-féle megközelítés leghatásosabb kritikáját mégsem a hiányok és a hibás előföltevések fölmutatása, hanem egy alternatív, valóban hermeneutika megközelítés nyújthatja, amely a természettudományos elméletek filozófiai elemzésének jogosságán túl azt is demonstrálhatja, hogy egy ilyen elemzés érdekes és informatív lehet a természettudósok számára.
Előadásunk kiindulópontja Martin Heidegger elemzése a kartéziánus ontológiáról, a világ „ rex extensa”-ként történő meghatározásáról, mely feltevésünk szerint heurisztikus példaként szolgálhat a fizikai világgal kapcsolatos európai elképzelések hermeneutikai értelmezésében, egészen a görög kezdetektől napjainkig. Előadásunk másik „hermeneutikai pillére” az az állítás, mely szerint a newtoniánus abszolút tér és a XIX. századi éter mint kitüntetett vonatkoztatási rendszer fogalmában a világot még „otthonosként” megjelenítő archaikus kozmológiai mítoszok egyik karakterisztikus mozzanata öröklődött át. E két föltevés alapján a következő kérdést vizsgáljuk: ha a hagyományos természettudományt Heidegger nyomán a kartéziánus térfogalom és a vulgáris időfölfogás jellemzi, akkor hozott-e e tekintetben változást Einsteint relativitáselmélete, s ha igen, milyen értelemben?
Elemzésünk eredményeképpen a relativitáselmélet világát mint radikálisan világtalanított világot jellemezzük, mely mind a világ időietlenítésének, mind homogenizálásának és nivellálásának, mind pedig matematizációjának tekintetében a kartéziánus fordulatot teljesíti ki., és ennek nyomán az einsteini kozmológiát mint a kalkulatív ész kozmológiáját határozzuk meg. Rámutatunk arra, hogy az így kapott eredmény nem csupán filozófiai vagy kultúrtörténeti érdekesség, hanem alkalmazható a relativitáselmélet különböző interpretációival kapcsolatos vitákra, s mélyen érinti a modern természettudományok – és különösen a modern fizika – értelmét, amennyiben ezeket nem csupán sikeres predikciókat és hasznosítható alkalmazásokat nyújtó gépezetként fogjuk föl, hanem olyan emberi tevékenységként, mely valamiképpen hozzájárulhat a világ megértéséhez.

Az előadás a következő két tanulmányon alapul:

Székely L.: „A relativitáselmélet az európai gondolkodás- és kultúrtörténet kontextusában.” (In: Margitay-Schwendtner: Tudomány megértő módban. Bp: L’Harmattan Kiadó, 2003.)
Székely L.: „A világ „világtalanításának” stációja: Albert Einstein relativitáselmélete a létre vonatkozó heideggeri kérdés kontextusában” VILÁGOSSÁG, 2002/10-12.

27 October 4:00 PM 6th floor 6.54

Ágnes Erdélyi

Institute for Philosophy, Eötvös Loránd University, Budapest

Az ideáltipikus konstrukciók
(The method of 'ideal types')

Az előadás a fogalomalkotás problémáit tárgyaló legkorábbi weberi szövegektöl egészen az 'utolsó szóig', a "Gazdaság és társadalom" első részéig áttekinti az ideáltipikus fogalmi konstrukciók helyet ésjelentőségét a weberi életműben.

The 60-minute lecture is followed by a 10-minute break. Then we hold a 30-60-minute discussion. The language of the presentation is indicated in the following way:

English

English, except if all participants speak Hungarian

Hungarian
The participants may comment on the talks and are encouraged to initiate discussion through the Internet. The comments should be written in the language of the presentation.

The organizer of the colloquium for the academic year 2003/2004: Miklós Rédei (email: redei@hps.elte.hu)