Ptolemaiosz: Almagest – I. könyv (részletek)

3. Az egek gömbként mozognak

Valószínű, hogy a régiek a következőfajta megfigyelések alapján szereztek először tudomást ezekről a dolgokról. Látták, hogy a Nap, a Hold és más csillagok olyan körökön mozognak keletről nyugatra, amelyek mindig párhuzamosak egymással, és úgy tűnt, mintha a föld alól előbukkanva fokozatosan felemelkednének, majd hasonlóan körbemennének és aztán ereszkednének, mígnem úgymond a földre zuhannak és tejesen eltűnnek, hogy aztán egy ideig tartó láthatatlanság után megújulva ismét felkeljenek. És látták, hogy mind a mozgások periódusa, mind a kelések és nyugvások helye, egészében véve rögzített és ugyanaz…

[…]

Összefoglalva, ha egy gömb forgásán kívül bármilyen más mozgást feltételezünk az égitestek számára, akkor szükségszerűen következik, hogy a Földtől mért távolságuknak változnia kell, akárhol és akárhogyan helyezkedjék is el a Föld. Így a megfigyelő számára úgy kell, hogy tűnjék, hogy a csillagok mérete és kölcsönös távolsága ugyancsak változik a körülfordulás ideje alatt, mivel egyszer közelebb kell lenniük hozzá, máskor pedig távolabb. Ám semmiféle ilyen változást nem látunk…

[…]

Továbbá, bizonyos fizikai megfontolások is ugyanerre a nézetre vezetnek. Például: minden test közül az éter az, amelynek összetevő részei a legfinomabbak, és a leginkább hasonlítanak egymásra. Nos, a hasonló részekkel rendelkező testeket hasonló részekkel rendelkező felszínek veszik körül, ám az összes felszín közül hasonló részekkel csak a kör (a síkban) és a gömb (a térben) rendelkezik. Mivel az éter nem síkban van, hanem térben, ezért következik, hogy gömb alakúnak kell lennie…

4. A Föld egésze is érezhetően gömb alakú

… Látjuk, hogy a Nap, a Hold és más csillagok nem mindenki számára ugyanakkor kelnek fel, hanem a keletiek számára korábban, a nyugatiak számára pedig később. Ugyanis úgy találjuk, hogy a fogyatkozási jelenségeket, és különösen a holdfogyatkozást, ami mindenki számára ugyanakkor történik, a különböző megfigyelések különböző időpontokra (vagyis délhez képest nem egyenlő távolságra) teszik. Ehelyett a keletiek által rögzített időpont mindig későbbi, mint a nyugatiak által megfigyelt. Úgy találjuk, hogy az időpontkülönbségek arányosak a megfigyelési helyek közti távolsággal. Így ésszerű arra következtetni, hogy a Föld gömbölyű, hiszen egy egyenletesen görbülő felület (amikor egészében tekintjük) szabályosan takar ki rendre a megfigyelők számára.

[…]

Henger alakú sem lehet, kelet-nyugat irányú görbülettel, és a világ pólusai felé mutató lapos oldalakkal, mint ahogy néhányan hihetőnek találnák. Ez világos a következőkből: a görbült felületen élők számára egyetlen csillag sem lenne mindig látható, hanem mindig felkelnének és lenyugodnának, míg más csillagok, egyenlő távolságra a pólusoktól, sosem lennének láthatók. Valójában viszont minél északabbra utazunk, annál inkább eltűnnek a déli csillagok, és annál jobban feltűnnek az északiak. Így aztán világos, hogy a Föld görbülete szabályosan takar ki a megfigyelők számára észak-déli irányban, és ez bizonyítja a Föld gömb alakját minden irányban.

Van egy további megfontolás is, mely szerint ha hegyek vagy magas helyek felé hajózunk, bárhonnan és bárhová, akkor úgy látjuk, hogy fokozatosan növelik méretüket, mintha csak kibukkannának a tengerből, melynek mélyén addig tartózkodtak: ezt pedig a víz felszínének görbülete okozza.

6. A Föld úgy aránylik az egekhez, mint egy pont

… Ennek erős bizonyítéka, hogy a csillagok mérete és távolsága minden időben egyenlőnek és ugyanakkorának tűnik a Föld bármely pontjáról…

[…]

Egy másik tiszta bizonyíték az, hogy a Föld bármely pontján a megfigyelő látóvonalán átmenő sík, melyet horizontnak nevezünk, mindig félbevágja az égbolt egészét. Ez nem történhetne meg, ha a Föld mérete észlelhető nagyságú lenne az égitestek távolságához képest, mert ekkor csupán a Föld középpontján átmenő sík vághatná félbe az égboltot, míg a felszín bármely pontján átmenő sík alul egy nagyobb és felül egy kisebb részt vágna ki az égből.

7. A Föld nem mozog helyről helyre sem

Megmutatható az eddigi érvekkel, hogy a Föld nem mozoghat egyik említett irányba sem, sőt nem mozdulhat középpont-béli helyzetéből. Ugyanis ha bárhol máshol lenne, mint középen, a már említett jelenségek jelentkeznének…

[…]

…A Földnek, amely tehát gömb alakú és a világegyetem közepén van, akármelyik részén igaz, hogy a súllyal rendelkező testek mozgásának – vagyis valódi, természetes mozgásának – iránya mindig és mindenütt merőleges arra a síkra, amely a becsapódás pontjában húzható…

[…]

Ám némelyek úgy gondolják, hogy meggyőzőbb nézettel állnak elő, amikor a fentiekkel egyetértenek, hiszen semmit sem hozhatnak fel ellene, de szerintük nincs bizonyíték azon feltételezésük ellen sem, hogy az égbolt mozdulatlan, és a Föld nyugatról keletre forog ugyanazon tengely körül, és naponta körülbelül egyszer megfordul… De nem veszik észre, hogy bár talán semmi nem mond ennek ellent az égi jelenségek közül, legalábbis ami az egyszerűbb megfontolásokat illeti, abból, ami itt a Földön és a levegőben történik, látható, hogy egy ilyen elképzelés nevetséges…